Balatonboglár, a társadalmi tőke és a gyenge kapcsolatok ereje
Mitől válhat egy balatoni kisváros országosan ismert kulturális találkozóhellyé?
A válasz első pillantásra egyszerűnek tűnhet. Kell hozzá megfelelő helyszín, jó program, pályázati forrás, kommunikáció és egy elkötelezett szervezőcsapat. Balatonboglár története azonban azt mutatja, hogy ennél valami nehezebben látható is szükséges.
Kapcsolatok.
Olyan emberi és szakmai kötések, amelyek összekapcsolják a helyi közösséget az ország különböző pontjain élő alkotókkal, önkéntesekkel és szakemberekkel. Olyan közös élmény, amely miatt a résztvevők nem egyszeri vendégként érkeznek, hanem újra és újra visszatérnek. És egy olyan szereplő, aki képes felismerni, gondozni és közös üggyé formálni ezeket a kapcsolatokat.
A Budapesti Corvinus Egyetemen 2006 és 2010 között végzett kutatásomban Balatonboglár és Erzsébetváros civil közösségeit, társadalmi tőkéjét és együttműködési kapcsolatait vizsgáltam. A balatonboglári „Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesülete példáján keresztül arra kerestem a választ, hogyan sarkallhatja cselekvésre az egyéni motiváció a közösséget, miként mozgósítható a kapcsolatokban rejlő erő, és hogyan válhatnak az egyéni érdekek közösségi céllá. Akkor a társadalmi tőke és a gyenge kötések fogalmaival írtam le, amit láttam.
A kutatást ma, az értéktér-menedzser szemlélet felől újraolvasva már egy kultúra alapú településfejlesztési folyamat rajzolódik ki.
Sok településnek van bora, zenéje és nyári rendezvénye
Balatonboglár a Balaton déli partján fekvő üdülőváros. Helyi karakterének fontos része a tó, a nyári vendégforgalom, a szőlő- és borkultúra, valamint a térség kulturális hagyománya. Ezek külön-külön nem teszik egyedivé a települést. A Balaton környékén számos város és falu rendelkezik hasonló adottságokkal. Balatonboglár különlegessége nem egyszerűen abból következett, milyen értékek voltak jelen a városban. Hanem abból, ahogyan ezek kapcsolatba kerültek egymással.
A bor, a jazz, a balatoni nyár, a művelődési ház, a helyi kulturális egyesület, a fiatalok és az ország különböző pontjairól érkező zenészek egy közös kulturális történet részévé váltak.
A bor és a jazz nem két külön programelemként jelent meg. Egyetlen fesztiválélményben találkozott. A művelődési ház nem csupán helyszínt biztosított, hanem a közösségi és szakmai kapcsolatok szervezőpontjává vált. A zenészek nem egyszerűen fellépni érkeztek a városba: személyes kötődéseket alakítottak ki, és visszatérő résztvevői lettek a boglári kulturális életnek.
A rendezvény így nem egyszerűen megtörtént Balatonbogláron. Balatonboglárból építkezett.
A helyi közösség túlnőtt a település határain
A közösségről hajlamosak vagyunk földrajzi határok szerint gondolkodni. Helyi közösségnek azokat tekintjük, akik ugyanazon a településen élnek, személyesen ismerik egymást, és rendszeresen találkoznak. A balatonboglári kutatás azonban ennél tágabb közösséget mutatott meg.
A kulturális eseményekhez kapcsolódó önkéntesek az ország különböző pontjairól érkeztek. A zenészek, szakmai segítők és visszatérő vendégek között barátságok, együttműködések és személyes kötések alakultak ki. Nem éltek mindannyian Balatonbogláron. Nem találkoztak minden héten. Mégis közös élmény, értékrend és ügy kapcsolta őket a városhoz és egymáshoz.
Balatonboglár kulturális közössége ezért földrajzilag nagyobbá vált magánál a településnél. A város értéktere túlnyúlt a közigazgatási határain. Ez fontos településfejlesztési felismerés. Egy hely közösségét nem kizárólag az állandó lakosai alkotják. Részei lehetnek azok is, akik munkájuk, alkotásuk, rendszeres jelenlétük, családi emlékeik vagy személyes kötődésük révén kapcsolódnak hozzá.
Egy település kapcsolati erőforrásai ezért jóval nagyobbak lehetnek annál, mint amit a helyi szervezetek és lakossági adatok alapján elsőként látunk.
A gyenge kötések ereje
A társadalmi kapcsolatok között vannak szoros kötések: családi viszonyok, közeli barátságok és mindennapi munkakapcsolatok. Léteznek azonban lazább, úgynevezett gyenge kötések is. Olyan ismeretségek és szakmai kapcsolatok, amelyek szereplői ritkábban találkoznak, mégis információt, új lehetőségeket és más közösségekhez vezető utakat közvetítenek egymásnak.
Ezek a kapcsolatok különösen fontosak, mert képesek összekötni egymástól távolabb álló társadalmi és szakmai csoportokat.
Minden kapcsolat egy következő kapcsolat lehetőségét hordozta. A hálózat így nem egyszerűen növekedett. Folyamatosan új tudást, szakmai hitelességet, önkéntes munkát és kulturális lehetőségeket hozott Balatonboglárra.
Az értéktér-menedzser mint kapcsolatokat építő kulcsszereplő
A kutatás központi szereplője Szalai Tünde, Tücsi, a helyi kulturális élet és a „Helyiérték” Egyesület meghatározó alakja. Tevékenységét akkor a társadalmi tőke mobilizálásának nézőpontjából vizsgáltam. Kiterjedt kapcsolathálóval rendelkezik, képes különböző embereket közös ügy mellé állítani, és olyan személyes figyelemmel fordul a művészekhez, önkéntesekhez és fiatalokhoz, amely hosszú távú kötődést teremtenek.
Ma azt mondanám: Tücsi az értéktér-menedzser szemlélet alfája és omegája.
Nem egyszerűen rendezvényeket szervez. Képes meglátni, milyen értéket hoz egy zenész, egy önkéntes, egy fiatal, egy helyi közösség vagy egy szakmai kapcsolat. Megtalálja közöttük a közös pontokat, majd olyan helyzeteket teremt, amelyekben ezek az értékek egymást erősíthetik.
A munkája több volt, és több ma is a szereplők közötti közvetítésnél. Közös jelentést ad a kapcsolatoknak, így az értéktérben mindannyian egy közös kulturális történet részeivé válnak.
Ebben a történetben pedig saját céljaikat és örömüket is megtalálhatták, megtalálhatják.
A kultúra térszervező erővé vált
A balatonboglári történetben a kultúra nem egyetlen ágazatként működött a település életében.
Kapcsolatot teremtett:
- a helyi borkultúra és az országos zenei élet;
- a városi intézmény és a civil szervezet;
- a helyi fiatalok és az ifjúsági szakma;
- a település lakói és a távolabbról érkező önkéntesek;
- a turisztikai karakter és a kortárs kultúra között.
A kulturális kompozíció nem maradt meg a rendezvények világában, hanem beépült a település működésébe. A közösségi és kulturális kapcsolatok új embereket, tudást, figyelmet és forrásokat hoztak a városba. Ez az a pont, ahol a kultúra településfejlesztő erővé válik. Nem feltétlenül egy nagyberuházás vagy látványos infrastruktúra-fejlesztés révén. Hanem azáltal, hogy képes összekapcsolni a helyi adottságokat, az emberi tudást és a település határain túl elérhető erőforrásokat.
Mit tanít ma Balatonboglár története?
Egy település kulturális erejét nem kizárólag a programjainak száma, intézményeinek mérete vagy rendelkezésre álló költségvetése határozza meg.
Legalább ilyen fontos:
- kik kötődnek hozzá;
- milyen tudást és kapcsolatokat hoznak;
- miért térnek vissza;
- milyen közös történet részeivé válnak;
- és képes-e a település megtartani, továbbadni és megújítani ezt a kapcsolati tőkét.
Balatonboglár azért vált országos kulturális hálózat csomópontjává, mert a helyi adottságokból nem egyszerű leltár, hanem kompozíció született.
A balatoni nyár, a bor, a jazz, az ifjúsági munka, a kulturális intézmény, a civil szervezet és az országos kapcsolatok ugyanannak a történetnek a részeivé váltak.
A közösség pedig túlnőtt a város határain.
Ez a történet a későbbi BalatonArt Értéktér Program egyik fontos kutatási előzménye. Itt vált számomra először igazán láthatóvá, hogy a kapcsolatokban rejlő erő nem pusztán társadalomtudományi fogalom.
Egy település jövőjét alakító, mozgósítható érték.
A cikk kutatási háttere
A tanulmány Szeli Dóra Réka Civil jelenlét és társadalmi tőke a balatonboglári „Helyiérték” Egyesület példáján keresztül – vajon újratermelődik? című szakdolgozatának Értéktér-szempontú újraolvasása.
A kutatás 2006 és 2010 között készült a Budapesti Corvinus Egyetem szociológus-közgazdász képzésén, vállalkozáselemzés szakirányon. Módszertani alapját dokumentumelemzés, résztvevő megfigyelés és a civil, önkormányzati, kulturális, művészeti és önkéntes szereplőkkel készített mélyinterjúk adták.